Hogyan viselkednek a magyar Facebookozók? Itt vannak a legújabb trendek és eredmények

Naponta átlagosan 86 percet Facebookozik egy magyar felhasználó, a legintenzívebb felhasználók körében felülreprezentáltak a nők, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a 30 év alattiak, akiknek 86 százaléka lefekvés előtt is ránéz a közösségi oldalra. 46 százaléka a felhasználóknak követ úgy is online tartalmat, hogy a Facebookon olvassa a megosztott híreket, és már nem kattint át a híroldalra, és a leghitelesebbnek gondolt oldalak között egyaránt szerepel az Index és Tibi atya is – derül ki a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) és az NRC kutatásából, amely azt vizsgálta, hogyan viselkedik és fogyaszt tartalmat a magyar Facebookozó.

Elkészült a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) és az NRC kutatása, amely átfogó képet ad arról, hogy milyen trendek rajzolódnak ki jelenleg a Facebook által jelentősen meghatározott online tartalomfogyasztásban, azaz a hírek és más internetes tartalmak olvasásában, megosztásában.

Ha már Facebook, akkor mindennapi használat: az aktív felhasználók négyötöde egy napot sem hagy ki az oldal nézegetése nélkül, további 8% maximum heti 1 napot tölt el a közösségi oldal használata nélkül. A szokásokat, a felhasználói intenzitást, a funkciók kihasználásának volumenét és a fogyasztott tartalmak típus- és témakörbeli széleskörűségét jól meghatározza az oldalon eltöltött idő alapján való heavy, medium és light felhasználói besorolás. A heavy, tehát intenzív felhasználók körében felülreprezentáltak a nők, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a 30 év alattiak, míg a light, tehát kevésbé intenzív felhasználóknál a férfiak, a felsőfokú végzettségűek, illetve a harmincasok felé billen a mérleg nyelve.

official-facebook-logo-slide

Az aktív böngészéssel töltött idő egyébként naponta átlagosan 86 perc – hétköznap pár perccel kevesebb, hétvégi  napokon pedig picit több. A csúcsidőszak tekintetében sincs nagy differencia a munkanapok és szünnapok között: az esti órákban ülnek neki a felhasználók legnagyobb arányban az oldal böngészésének.

Természetesen minél több időt tölt valaki az oldalon átlagosan, annál valószínűbb, hogy okostelefonját is használja. A mobileszközökön való facebookozás egyébként elsősorban időtöltésként, unaloműzésként kap hangsúlyt a felhasználók életében: utazáskor, várakozáskor minden második, de még elalvás előtt is minden harmadik felhasználó nyomkodja e célból készülékét. Érdekesség, hogy mára a mobileszközök használtának skillje már elérte azt a szintet, hogy az aktív tevékenységek (lájkolás, kommentelés, megosztás) ugyanannyira jellemzők okostelefonról vagy tabletről, mint laptopról, vagy asztali számítógépről. A passzív (nézelődés, hírfolyam görgetése, stb.) facebookozás viszont valamivel jellemzőbb a PC-ről történő használat alkalmával, tehát a felhasználói aktivitást – interaktivitást – elsősorban már nem a használt eszköz, hanem az éppen facebookozásra fordított idő és a multitasking tevékenység másik komponense befolyásolhatja.

További meglepő eredmény, hogy – bár a Facebookozási „csúcsidő” munkaidő után, az esti órákra tehető, mégsem veszik át ilyenkor  a PC-ktől a stafétát a mobileszközök.

A Facebook tagok nem csak ismerőseik, vagy egyéb, kifejezetten az oldalra szerkesztett tartalmakat fogyasztanak a hírfolyam görgetésekor: kétharmaduk lájkolt be, vagyis követ valamilyen internetes portált, blogot.

A portálok Facebook-jelenléte egyébként annál is inkább indokoltnak, sőt javasoltnak tűnik, hogy 46% bevallása szerint van olyan oldal, amit csak Facebookon keresztül követ, 58%-nak pedig olyan, amit többnyire a közösségi oldalon néz, s csak ritkán látogatja magát a portált vagy blogot. Tízből kilenc felhasználó vallja, hogy továbbkattint ha egy hírfolyamban megjelenő cikk felkelti az érdeklődését, s a hírportálok, blogok tartalmai meglehetősen nagy aktivitást is generálnak, hiszen a lájkolás, és a tovább osztás igen széles körben jellemző az ilyen tartalmak esetében – akárcsak a kommentek elolvasása mind a portálon, mind a közösségi oldalon megjelenő ajánlónál.

A Facebook-használat a felhasználók életének számos területén tölt be meglehetősen fontos szerepet: mind kommunikációjukhoz (49%), mind informálódásukhoz (40%), mind pedig szórakozásukhoz (43%) használják az oldalt. A kommunikáció szerepét egyébként a „közvetlen” kommunikáció erősíti elsősorban, a kommentelés jóval kevésbé jellemző, s ha a csevegést nem tekintjük információszerző tevékenységnek, már ezen a ponton kimondhatjuk: az oldal funkciója elsősorban a szórakoztatás, s az informálódás csak ez után következik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a szívesen látott tartalmas sorában első helyen a vicces tartalmak szerepelnek (66%), melyet a zene (55%) követ, s a „tudomány, technika” kategória (45%) csak a harmadik helyre került. A felhasználók 70%-a egyébként egyetért az állítással, hogy facebookozni jó szórakozás, igaz, direkt módon csak 56% állítja, hogy az információszerzéssel szemben a kikapcsolódás a fontosabb.

A Facebookozók nehezebben szólalnak meg, inkább a puhább megynyilvánulásokat preferálják: tetsző tartalmak esetén leginkább jellemző reakció a lájkolás (86%), melyet a megosztás (61%) követ, s csak 55%-kal fordul elő, hogy kommentel is. Ha viszont nem tetsző tartalommal találkoznak, 39%-uknál előfordult már, hogy törölte, illetve 52%-uknál, hogy letiltotta a nem tetsző tartalmat posztoló ismerőst.

A legtöbbek által követett oldalak között vegyesen vannak hírportálok (Index, Nők Lapja Cafe, HVG) és a Facebookra specializálódott oldalak (Tibi atya, Mindenegybenblog), amely csoportok nem válnak el élesen a felhasználók értékelésében. A leghitelesebbnek ítélt oldalak között például az első az Index (18% szerint), de a receptneked.hu és Tibi atya is 12% illetve 10% szerint a leghitelesebbek közé tartozik.

A kutatást az MTE megbízásából, az NMHH Médiatanácsának finanszírozásával az NRC készítette.

A kutatás teljes anyaga letölthető ezen a linken.

 

 

Hogyan segíthet az online média a szegénység csökkentésében?

Május 14-én az MTE bemutatja a hosszú évek óta az első tanulmányt, amely átfogóan elemzi a hazai szegénység és az online világ kapcsolatát. A tanulmánybemutatón meghívott szakértőkkel azt vitatjuk meg, jelenleg mi a helyzet ezen a téren Magyarországon, és hogy milyen közpolitikai stratégiára van szükség ahhoz, hogy az online médiahasználat segíthessen a szegény rétegek  felemelkedésében.

Időpont: 2015. május 14. csütörtök, 18.00-19.30

Helyszín: Magyar Telekom székház, Tölösi terem (Budapest 1013, Krisztina krt. 55., fsz.)

A rendezvény ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Kérjük ezen a címen jelezze részvételét: contact@mte.hu – és mindössze annyit írjon egy üres levél tárgy mezőjébe, hogy: MTE+ONLINE.

mte-logo-nagyobb

Az utóbbi években a statisztikák szerint jelentősen növekedett a szegények száma Magyarországon. Ez a hazai digitális, online világra is jelentős hatással van. Egyre többen vannak, akik kiszorulnak az online médiafogyasztók közül, vagy éppen akiknek az online médiafogyasztásáról nem tudunk semmit.

Jelenleg nincsen olyan nagymintás adatfelvételen alapuló kutatás, amely a hazai szegények online tartalomfogyasztásával, illetve digitális kultúrához kapcsolódó lehetőségeikkel foglalkozik. Az MTE legújabb, Online médiafogyasztás és szegénység című tanulmánya (fehér könyve) ezért bemutat egy olyan módszertant, amely alkalmazása hazai és nemzetközi téren is hiánypótló adatok összegyűjtéséhez segíthet hozzá.

A tanulmány emellett egyedülállóan átfogó módon összegzi az eddigi kutatások eredményeit, amelyek támogathatják a jövőbeni kutatásokat és segíthetnek a közpolitikai stratégiák kialakításában. Kiemelve néhány fontosabb pontot, problémát:

– Tartós hátrányba kerül az, aki nem képes, nem tud, vagy nem akar hozzáférni a digitális eszközökhöz

– Paradox módon, a digitális eszközök egyenlőtlen elterjedése következtében kialakuló, felerősödő társadalmi megosztottságot a döntéshozók ugyanezen eszközökkel szeretnék megszüntetni

– Amikor a szegények hozzáférnek az online tartalomvilághoz akkor használati mintázataik egy lényeges dologban eltérnek a gazdagabbakétól: kevesebb tevékenység, szűkebb csatornák, kevesebb eszköz- és alkalmazás-használat jellemző rájuk

– A szegényekre jellemző, sajátos online tartalomfogyasztásról nem beszélhetünk, sokkal inkább az online eszközök sajátos, eltérő használatáról

A tanulmány főbb állításainak rövid bemutatója után meghívott szakértőkkel azt vitatjuk meg, jelenleg hogyan lehet leírni Magyarországon az online media és a szegénység kapcsolatát, és hogy milyen közpolitikai stratégiára van szükség ahhoz, hogy az online médiahasználat segíthessen a szegény rétegek  felemelkedésében.

Program:

18.00–05: Köszöntő

18.05–25: Rab Árpád bemutatja a tanulmány főbb állításait

18.25–19.30: Kerekasztalbeszélgetés, majd a közönség kérdéseinek megvitatása

A beszélgetés résztvevői:

Rab Árpád, az Óbudai Egyetem Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpont kutatója, a tanulmány szerzője

Prazsák Gergő, az ELTE TáTK Szociálpszichológia Tanszékének tudományos munkatársa

Kádár Krisztián, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács szakértője

Simon Dávid, az ELTE TáTK Statisztika tanszékének oktatója

(További, a kormányzatot képviselő szakértő résztvevő személyéről jelenleg egyeztetünk)

Moderátor: Tófalvy Tamás, az MTE főtitkára, a BME Szociológia és Kommunikáció tanszékének adjunktusa

A további részleteket és adatokat a tanulmány bemutatójában illetve az azt követő kerekasztal-beszélgetésen hozzuk nyilvánosságra. A bemutató után a tanulmányt és annak vezetői összefoglalóját is ingyenesen hozzáférhetővé tesszük az MTE honlapján.

A Facebook-esemény itt érhető el.

A tanulmányt az MTE megbízásából, az NMHH Médiatanácsa finanszírozásával az Infonia Alapítvány kutatócsoportja készítette.

Válságban a magyar médiaoktatás – letölthető a hazai médiaképzések első felmérése

November 26-án este az MTE bemutatta az első átfogó, a magyarországi médiaképzésekről készített felmérést, melynek az egyik fő tanulsága hogy az intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van, a magyar médiaoktatás általános helyzete pedig válságosnak mondható. 

media2

Az MTE megbízásából, az NMHH finanszírozásával Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fóruma elnöke által készített tanulmány célja az, hogy elsőként pillanatképet nyújtson a magyarországi kommunikációs képzés állapotáról, jellegéről, problémáiról, színvonaláról, munkaerőpiaci viszonyairól, a rendelkezésre álló erőforrásokról. Röviden: hol, kik, mit, milyen céllal és milyen feltételek közepette tanítanak. A magyarországi média- és kommunikációs oktatással kapcsolatban rengeteg hiedelem és meggyőződés terjed, ezek mögül azonban – eddig – hiányzott a tényanyag.  A közhiedelem szerint „rengeteg” helyen, az igényeken bőven túl képeznek „újságírókat”. Az ilyen képzést nyújtó képzések listázása és osztályozása volt a felmérés egyik célja. A kutatás összesen 37 magyarországi, valamilyen kommunikációs- és újságíróképzést nyújtó, valamilyen diplomát, oklevelet, végbizonyítványt adó intézményt azonosított. Ezek közül 21 működik felsőoktatási keretek között, a többi úgynevezett OKJ-s szakképesítést adó felsőfokú szakképzés és/vagy kiadók, szerkesztőségek által működtetett képzőhely.

Milyen tanterv szerint, milyen tankönyvekből oktatnak ezek a képzési helyek? Milyen területek esetében áll rendelkezésre vagy hiányzik megfelelő színvonalú, magyar nyelvű szakirodalom és milyen külföldi szakirodalommal rendelkeznek az intézményi könyvtárak? A kutatás összesen 37 magyarországi, valamilyen kommunikációs- és újságíróképzést nyújtó, valamilyen diplomát, oklevelet, végbizonyítványt adó intézményt azonosított, és a feltérképezett intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van. Az összegyűjtött adatokból tehát kirajzolódik a magyarországi média-, kommunikáció- és újságíróképzést nyújtó intézmények térképe.

A felmérés fő tanulságai:

•    A feltérképezett intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van
•    2013-ban jelentősen, mintegy negyedére esett vissza a kommunikációs képzésekre jelentkezők száma. Ennek legfontosabb oka az emelt szintű érettségi felvételi követelménnyé tétele. Ez a visszaesés várhatóan átmeneti.
•    A felsőoktatási keretek között működő kommunikációs képzésekben legtöbbször nem különülnek el a média iparágon belül szakterületek.
•    Kimondottan újságíró-képzés szinte nincs, ugyanakkor a kommunikáció- és médiatudományi szakokra a hallgatók jelentős része ilyen ambícióval jelentkezik. A „Media Studies” és a „Journalism School” jelleg nem válik el egymástól. Újságírást MA szinten ma szinte lehetetlen tanulni.
•    Konfúz a kommunikáció- és médiatudomány szakok keretében a BA és az MA képzés megkülönböztetése.
•    Sok intézmény érzi túlságosan korlátozónak az akkreditációs és tantervi kereteket, ugyanakkor vannak példák gyorsan és gyakran változtatott illetve indított tantervekre és szakirányokra.
•    Az elitintézményeket leszámítva a nemzetközi szakirodalom alig használatos az oktatásban.
•    A tanári karok túlnyomórészt más (elsősorban társadalomtudományi) tudományterületeken fokozatot szerzett oktatókból illetve fokozat nélküli gyakorlati médiaszakemberekből áll, aminek oka, hogy nincs elegendő számú szakirányú fokozattal rendelkező oktató. Ez erősen befolyásolja a átadott ismereteket is, sok a társtudományok (szociológia, esztétika, pszichológia, irodalom, közgazdaságtan) területét érintő tantárgy.
•    Az elitegyetemek erőssége elsősorban a szelekciós képességből fakadó erős diákanyag. A magánfenntartású felsőoktatási intézmények ugyanakkor dinamikusabban reagálnak a változó körülményekre és az úgynevezett „piaci igényekre”.

A kutatási összefoglaló teljes terjedelmében letölthető ezen a linken.

A bemutatót követő kerekasztal-beszélgetés (melyen Weyer Balázs, Horvát János, Hammer Ferenc és Szalai Zoltán vett részt) szerkesztett változata a Médiakutató folyóiratban fog megjelenni.

Meddig lesz Magyarországon médiaoktatás? Az első hazai médiaképzés-felmérés bemutatója November 26-án

November 26-án este az MTE bemutatja az első átfogó, a magyarországi médiaképzésekről készített felmérést, melynek az egyik fő tanulsága hogy az intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van. A rövid bemutató után a kutatás vezetője, Weyer Balázs, Horvát János, Hammer Ferenc és Szalai Zoltán beszélgetnek a hazai médiaoktatás kilátásairól.

media2Az MTE megbízásából, az NMHH finanszírozásával Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fóruma elnöke által készített tanulmány célja az, hogy elsőként pillanatképet nyújtson a magyarországi kommunikációs képzés állapotáról, jellegéről, problémáiról, színvonaláról, munkaerőpiaci viszonyairól, a rendelkezésre álló erőforrásokról. Röviden: hol, kik, mit, milyen céllal és milyen feltételek közepette tanítanak. A magyarországi média- és kommunikációs oktatással kapcsolatban rengeteg hiedelem és meggyőződés terjed, ezek mögül azonban – eddig – hiányzott a tényanyag.  A közhiedelem szerint „rengeteg” helyen, az igényeken bőven túl képeznek „újságírókat”. Az ilyen képzést nyújtó képzések listázása és osztályozása volt a felmérés egyik célja.

Milyen tanterv szerint, milyen tankönyvekből oktatnak ezek a képzési helyek? Milyen területek esetében áll rendelkezésre vagy hiányzik megfelelő színvonalú, magyar nyelvű szakirodalom és milyen külföldi szakirodalommal rendelkeznek az intézményi könyvtárak? A kutatás összesen 37 magyarországi, valamilyen kommunikációs- és újságíróképzést nyújtó, valamilyen diplomát, oklevelet, végbizonyítványt adó intézményt azonosított, és a feltérképezett intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van. Az összegyűjtött adatokból tehát kirajzolódik a magyarországi média-, kommunikáció- és újságíróképzést nyújtó intézmények térképe, melyet először a november 26-i bemutatón ismerhet meg a közönség.

Időpont: 2014. november 26. szerda, 18.30

Helyszín: Magyar Telekom székház, Tölösi terem, Budapest 1013, Krisztina krt. 55.

A rendezvény ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Kérjük ezen a címen jelezze részvételét: contact@mte.hu – és mindössze annyit írjon egy üres levél tárgy mezőjébe, hogy „MTE+MEDIA”.

Program:

18.30–35: Köszöntő

18.35–55: Weyer Balázs bemutatja a kutatás fő eredményeit

18.55–20.00: Kerekasztalbeszélgetés, majd a közönség kérdéseinek megvitatása

A beszélgetés résztvevői:

Weyer Balázs (a Főszerkesztők Fóruma elnöke, a tanulmány szerzője)

Horvát János (újságíró, a Független Médiaközpont kuratóriumi elnöke)

Hammer Ferenc (az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének docense)

Szalai Zoltán (a Mathias Corvinus Collegium ügyvezetője)

Moderátor: Tófalvy Tamás (az MTE főtitkára, a BME Szociológia és Kommunikáció tanszékének adjunktusa)

A további részleteket, adatokat és információkat a tanulmány bemutatójában illetve az azt követő kerekasztal-beszélgetésen hozzuk nyilvánosságra. A bemutató után a tanulmányt és annak vezetői összefoglalóját is ingyenesen hozzáférhetővé tesszük az MTE honlapján.

A Facebook-esemény itt érhető el.