Válságban a magyar médiaoktatás – letölthető a hazai médiaképzések első felmérése

November 26-án este az MTE bemutatta az első átfogó, a magyarországi médiaképzésekről készített felmérést, melynek az egyik fő tanulsága hogy az intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van, a magyar médiaoktatás általános helyzete pedig válságosnak mondható. 

media2

Az MTE megbízásából, az NMHH finanszírozásával Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fóruma elnöke által készített tanulmány célja az, hogy elsőként pillanatképet nyújtson a magyarországi kommunikációs képzés állapotáról, jellegéről, problémáiról, színvonaláról, munkaerőpiaci viszonyairól, a rendelkezésre álló erőforrásokról. Röviden: hol, kik, mit, milyen céllal és milyen feltételek közepette tanítanak. A magyarországi média- és kommunikációs oktatással kapcsolatban rengeteg hiedelem és meggyőződés terjed, ezek mögül azonban – eddig – hiányzott a tényanyag.  A közhiedelem szerint „rengeteg” helyen, az igényeken bőven túl képeznek „újságírókat”. Az ilyen képzést nyújtó képzések listázása és osztályozása volt a felmérés egyik célja. A kutatás összesen 37 magyarországi, valamilyen kommunikációs- és újságíróképzést nyújtó, valamilyen diplomát, oklevelet, végbizonyítványt adó intézményt azonosított. Ezek közül 21 működik felsőoktatási keretek között, a többi úgynevezett OKJ-s szakképesítést adó felsőfokú szakképzés és/vagy kiadók, szerkesztőségek által működtetett képzőhely.

Milyen tanterv szerint, milyen tankönyvekből oktatnak ezek a képzési helyek? Milyen területek esetében áll rendelkezésre vagy hiányzik megfelelő színvonalú, magyar nyelvű szakirodalom és milyen külföldi szakirodalommal rendelkeznek az intézményi könyvtárak? A kutatás összesen 37 magyarországi, valamilyen kommunikációs- és újságíróképzést nyújtó, valamilyen diplomát, oklevelet, végbizonyítványt adó intézményt azonosított, és a feltérképezett intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van. Az összegyűjtött adatokból tehát kirajzolódik a magyarországi média-, kommunikáció- és újságíróképzést nyújtó intézmények térképe.

A felmérés fő tanulságai:

•    A feltérképezett intézmények közül több is fenntartási problémákkal küzd vagy már megszűnőfélben van
•    2013-ban jelentősen, mintegy negyedére esett vissza a kommunikációs képzésekre jelentkezők száma. Ennek legfontosabb oka az emelt szintű érettségi felvételi követelménnyé tétele. Ez a visszaesés várhatóan átmeneti.
•    A felsőoktatási keretek között működő kommunikációs képzésekben legtöbbször nem különülnek el a média iparágon belül szakterületek.
•    Kimondottan újságíró-képzés szinte nincs, ugyanakkor a kommunikáció- és médiatudományi szakokra a hallgatók jelentős része ilyen ambícióval jelentkezik. A „Media Studies” és a „Journalism School” jelleg nem válik el egymástól. Újságírást MA szinten ma szinte lehetetlen tanulni.
•    Konfúz a kommunikáció- és médiatudomány szakok keretében a BA és az MA képzés megkülönböztetése.
•    Sok intézmény érzi túlságosan korlátozónak az akkreditációs és tantervi kereteket, ugyanakkor vannak példák gyorsan és gyakran változtatott illetve indított tantervekre és szakirányokra.
•    Az elitintézményeket leszámítva a nemzetközi szakirodalom alig használatos az oktatásban.
•    A tanári karok túlnyomórészt más (elsősorban társadalomtudományi) tudományterületeken fokozatot szerzett oktatókból illetve fokozat nélküli gyakorlati médiaszakemberekből áll, aminek oka, hogy nincs elegendő számú szakirányú fokozattal rendelkező oktató. Ez erősen befolyásolja a átadott ismereteket is, sok a társtudományok (szociológia, esztétika, pszichológia, irodalom, közgazdaságtan) területét érintő tantárgy.
•    Az elitegyetemek erőssége elsősorban a szelekciós képességből fakadó erős diákanyag. A magánfenntartású felsőoktatási intézmények ugyanakkor dinamikusabban reagálnak a változó körülményekre és az úgynevezett „piaci igényekre”.

A kutatási összefoglaló teljes terjedelmében letölthető ezen a linken.

A bemutatót követő kerekasztal-beszélgetés (melyen Weyer Balázs, Horvát János, Hammer Ferenc és Szalai Zoltán vett részt) szerkesztett változata a Médiakutató folyóiratban fog megjelenni.