2010. február 25-én a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete blogján megjelent egy bejegyzés “Újabb etikátlan üzleti magatartás a neten” címmel, ami két ingatlanközvetítő cég meglehetősen problémás gyakorlatáról szólt. Ehhez a cikkhez két komment érkezett, melyek annyit mondtak, hogy “két szemét ingatlanos oldal”, illetve hogy “Benkő Sándoros, sunyi szemét, lehúzó cég”. Később az Index Tékozló Homár blogja is beszámolt az ügyről, és itt jelent meg az azóta ikonikussá vélt komment: “Azért az ilyenek szarjanak sünt és költsék az összes bevételüket anyjuk sírjára, amíg meg nem döglenek”. A kommentek miatt az ingatlancégek beperelték az MTE-t és az Indexet is, a bíróság akkor pedig úgy döntött, hogy az MTE és az index ezzel megsértette a felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az ügy azonban itt  nem állt meg. Az MTE az első elmarasztaló ítélet után alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amit az Ab elutasított, az ügy ezután került  egészen a strasbourgi bírósághoz, ahol a bíróság 2016. február 2-án megszületett ítéletében kimondta: az eddigi döntésekkel szemben nem tehető felelőssé a tartalomszolgáltató az oldalán elhelyezett kommentek tartalmáért.

Az ügynek az ad rendkívül nagy jelentőséget, hogy 2015 júniusában a strasbourgi bíróság éppen ellenkező döntést hozott a meghatározónak gondolt és rendkívül nagy visszhangot kiváltott Delfi-ügyben: azaz az akkori döntés szerint a honlapok, portálok felelősek lehetnek a náluk megjelenő kommentekért. Az MTE ügye hasonló a Delfi online hírportál esetéhez: a kommentekért nem a kommentelők, hanem a kommenteknek helyet adó oldalak lettek beperelve.

Ahogy azt blogján Nádori Péter, az MTE akkori elnöke írja: “Az ügyben az Index kiadója és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete volt a beadványtevő. A beadvány szintén azt kérte, hogy a bíróság mondja ki: a szólásszabadsághoz való jog aránytalan sérelmét jelenti, ha egy portál illetve egy egyesületi blog jogi felelősséggel tartozik moderálatlan kommentekért. Az ítélet szerint a magyar ítéletekkel valóban sérült az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke, ami a kifejezés szabadságának gyakorlását garantálja.”  Nádori szerint “az ítélet két legfontosabb eleme, azok a pontok, amelyek miatt a Delfi-üggyel ellentétes megállapításra jutott a bíróság: az inkriminált kommentek valóban jogsértőek voltak, de nem érték el a gyűlöletbeszéd szintjét (ez a Nagykamara Delfi-ítéletében kulcsmomentum volt), a magyar bíróságok egyáltalán nem vizsgálták, hogy ítéleteik hogyan hathatnak az internetes szólásszabadság általános viszonyaira, merev módon, csak a személyiségi jogok védelme alapján vizsgálták az ügyet, a szemben álló alapjogok közötti valódi mérlegelésre-egyensúlyozásra nem kerítettek sort.”

Az újabb ítélet tehát igen biztató az online szólásszabadságra nézve, mert nem feltétlenül tehetők felelőssé a közvetítő platformok a rajtuk elhelyezett felhasználói tartalomért. Az MTE-t és az Indexet Strasbourgban Bodolai László képviselte, a beadványt Bodolai László és Bodrogi Bea készítette.