állásfoglalás címkéhez tartozó bejegyzések

Nem válhat normává az újságírók megfélemlítése, bántalmazása, megalázása és kitiltása – ne hagyjuk magukra a média munkatársait!

by

Ami Halász Júliával történt korábban nem volt elképzelhető, mára ez a hozzáállás mégis egy sorozat része lett. A sajtó munkatársai elleni erőszak nem csak az egyéni újságírónak fáj, hanem minden polgárnak. Ugyan nem minket lökdöstek le tegnap a lépcsőn, de mindannyiunknak rosszabb lesz attól, ha a sajtó nem végezheti a feladatát szabadon és félelemmentesen. 

A hazai sajtószakmai szervezetek felháborítónak és jogsértőnek tartják azt az atrocitást, amelynek ismét újságíró volt az áldozata egy sajtónyilvános rendezvényen. Az eddig ismert részletek alapján az újság munkatársát a rendezők lökdösték, fenyegették, a telefonját kicsavarták a kezéből, a fényképfelvételeit letörölték, minősíthetetlen hangnemben beszéltek vele. Az ilyen eseményeken különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak azok a kollégáink, akik kamerával vagy fényképezőgéppel dolgoznak, hiszen rajtuk már a felületes szemlélő is látja, hogy újságírók, így ők válnak a leggyakrabban célponttá.

Az elmúlt időszakban egyre több példát látunk arra, hogy a sajtó képviselőit munkájukban akadályozzák. Nyilvános eseményekről zárják ki őket, kérdéseiket állami intézmények bojkottálják. Ez elfogadhatatlan. Az erőszak ugyanakkor az egyénen és az újságírószakmán keresztül a széles körű, hiteles tájékoztatás és tájékozódás lehetőségét veszélyezteti, a társadalom működését támadja.

Az Alaptörvény és a médiatörvény különleges védelemben részesíti a munkáját végző újságírót, a közhatalom képviselőit pedig együttműködésre kötelezi a sajtó képviselőivel. Egy nyilvános eseményen a kiküldött újságírónak joga van jelen lenni, kép- és hangfelvételt készíteni. Ebben őt jogszerűen nem lehet megakadályozni, mindaddig, amíg ő maga jogszerűen végzi munkáját. A hatályos polgári törvénykönyv szerint nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez, ahogy azt is szabadon megválaszthatja az újságíró, hogy a közlésnek milyen formáját, a tudósításnak milyen technikáját preferálja.

A sajtószakmai szervezetek szolidaritást vállalnak a jogsérelmet szenvedett újságírókkal és ezt kérjük azoktól is, akik számunkra a legfontosabbak: a közönségtől, az olvasóktól, nézőktől, hallgatóktól. A továbbiakban minden hasonló esetben a jog eszközeivel fogunk fellépni a jogsértést elkövető személyek ellen. Az újságíróknak pedig a lehető leghamarabb képzést szervezünk az ilyen helyzetekben követendő viselkedésről és a rendelkezésükre álló lehetőségeikről.

Főszerkesztők Fóruma, Magyar Lapkiadók Egyesülete, Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete

Súlyos károkat okozhat a bónuszrendszert szabályozó törvény – Az MTE és az MLE közös állásfoglalása

by

A Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) szerint a gazdaságnak és a médiaiparágnak szüksége van a hatékony szabad piaci működésre, a bónuszrendszer szabályozásával kapcsolatos törvény azonban szakmai egyeztetésre szorul.

Minden, a gazdasági hatékonyság növelésére és a verseny élénkítésére irányuló kezdeményezést támogatnak a kiadók és a tartalomszolgáltatók, de az MLE és az MTE határozott álláspontja szerint jelen állapotában szakmailag megalapozatlan, és az egész magyar gazdaság számára rendkívüli mértékben veszélyes egy ilyen mértékű beavatkozás a reklámpiac működésébe, és a tervezet jelen formájában történő bevezetése súlyos károkat okoz a gazdasági szereplőknek, továbbá elhanyagolható az ilyen módon szabályozott transzparencia feltételezett pozitív hatása.

A piac finanszírozási mechanizmusának ismerete, beszállítói hálózatának, a média – ügyfél – ügynökségi szereplők együttműködési rendszerének tanulmányozása elengedhetetlen hazai szinten is, de a globális szereplők hazai működését sem lehet e kérdéskör vizsgálata során figyelmen kívül hagyni.

A tervezett intézkedéscsomag következménye a piaci koncentrációs folyamatok felgyorsulása, a hazai kis és közepes méretű médiaszereplők további háttérbe kerülése lehet, és egészségtelen struktúrájú piac kialakulása várható.

A nem kellőképpen végiggondolt szabályozás következtében az ügynökségi piac finanszírozhatatlanná válhat, ezzel együtt megnő a média oldal pénzügyi kockázata és hatalmas adminisztrációs teher hárul a hirdetőkre és a médiavállalatokra. A nagy hirdetőpartnerek feltehetően nem fognak majd többszáz médiummal egyenként megállapodni, így megint a globális platformok és multinacionális szereplők kerülhetnek előnyös helyzetbe. Ez leginkább a kis- és közepes méretű vállalkozások számára okoz jelentős problémát, ami a médiapiaci folyamatokat tekintve a médiapluralizmus további gyengüléséhez is vezet.

A rendelkezés a fentieken túlmenően ellentétes a kormány által meghirdetett céllal, miszerint kiszámítható gazdasági környezetet akar teremteni a magyarországi cégek számára. Elég csak arra tervre utalni, hogy a bónusz-rendszer eltörléséről és a teljes reklámpiac felborításáról szóló jogszabály az elfogadása után gyakorlatilag rögtön életbe lépne. A szinte egyik napról a másikra bevezetett módosítás rendkívül sérülékennyé és instabillá teszi a piacot, a hazai és nemzetközi szerződéses kötöttségek ezreivel terhelt üzleti év közepén, így további csökkenést hoz a médiaköltések terén, ami a központi költségvetés számára is komoly bevétel kiesést jelent majd.

Továbbá teljesen ellentétes a gazdaságszabályozás alapelveivel a hatósági ár és a szerződéses kényszer alkalmazása a gazdaság egészét – vállalkozásokat, médiatervezőket, vásárlókat és a médiumokat – érintő nyilvánosság iparágban.

A Magyar Lapkiadók Egyesülete és Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete  elkötelezett híve a transzparenciának és a párbeszédnek. Éppen ezért nyitott minden a szakmai szervezetekkel folytatott előzetes egyeztetést követő kormányzati kezdeményezésre. A jelenleg a parlament előtt fekvő törvény tervezet azonban nem tartozik ezek közé. A MLE és az MTE ezért kéri a kormányt, hogy a tervezetet vonja vissza, a szakmai egyeztetéseket mielőbb kezdje meg, mert a bónuszra nem lehet önmagában, csak a teljes reklámgazdasági hatásmechanizmus szerves részeként tekinteni.

Hogyan lehet jobbá tenni az internetet, és hogyan segíthet ebben az állam?

by

(Az MTE állásfoglalása a Nemzeti Internet Konzultációhoz)

Az internet önmagában se nem jó, se nem rossz, és nem választható el az interneten kívüli világtól. Az internet is lehetőséget ad a tanulásra, kapcsolatépítésre, tájékozódásra, szórakozásra – és visszaélésekre, bűncselekményekre, megtévesztésre egyaránt. Az interneten kívüli világgal és az internettel foglalkozó közpolitika céljai ezért ugyanazok: a társadalmilag hasznos folyamatok és kezdeményezések támogatása, és a káros tendenciák visszaszorítása. Az internet akkor a leghasznosabb a közösség számára, ha szabad, mindenki által könnyen hozzáférhető, piaci alapokon működő, biztonságos hálózat.

Az állam ezt akkor segíti elő a leghatékonyabban, ha elsősorban alapvető struktúrák szintjén, a minden szereplőre érvényes feltételrendszer kialakításában, és a bűnüldözésben vesz részt. És ha mindezt úgy teszi, hogy a szabadságot, a könnyű hozzáférést, a vállalkozások, civil és egyéni kezdeményezések minél egyszerűbb és olcsóbb működését segíti elő. Kilenc pontban foglaltuk össze a legfontosabb közpolitikai célokat, egyben linkelve a kapcsolódó korábbi szakértői anyagainkat és állásfoglalásainkat.

cropped-mte-logo-kisebb

Mit érdemes tenni ma Magyarországon annak érdekében, hogy az internet a lehető legjobb hely legyen?

1. Hozzáférést adni az embereknek. Magyarország lakosságának jelenleg valamivel több, mint a kétharmada fér hozzá az internethez. Ez alatta van az EU és az OECD átlagának egyaránt. Egy egyre jobban behálózott világban nagyon fontos az internethez való, minél szélesebb körű hozzáférés biztosításának segítése. Az államnak arra kell törekednie, hogy a hozzáférést nyújtó társaságok a további beruházásokban legyenek érdekeltek. Az internetpenetráció növelése és a digitális szakadék betemetése a szélessávú hálózat fejlesztésével, az eszközökhöz való könnyebb hozzáférés biztosítása által – akár célzott szociális programokkal –, fontos eszköz lehet a munkanélküliség és a szegénység felszámolásában. Ahogy az is, hogy mindenki jó minőségű, olcsó internethez jusson, és hogy mindenki azonos feltételekkel férhessen hozzá minden online tartalomhoz. Azok a kezdeményezések, amelyek különadót vetnének ki az internethasználatra – mint például az internetadó –, éppen ellenkező hatást váltanának ki.

2. Biztosítani az internet szabadságát. Az interneten is bárki szabadon kimondhassa azt, amit gondol, cenzúra vagy öncenzúra nélkül, kizárólag az általánosan érvényes polgári és büntetőjogi normák által korlátozottan. Az interneten áramló adatfolyamot ne kontrollálják se állami, se gazdasági szereplők. Ha közérdek fűződik a rendészeti jellegű beavatkozáshoz – mint a gyermekpornográfia elleni küzdelem esetében –, azt az államnak körültekintő és átlátható módon kell megoldania.

3. Elősegíteni a fair piaci versenyt. Az internet-hozzáférés és az online tartalmak minőségének biztosítéka, ha a hozzáférés-szolgáltatók és a tartalomszolgáltatók piaci viszonyok között működhetnek. Ha a piaci szereplők által viselt közterhek mellett különadót is kell fizetniük az online médiacégeknek – ilyen a reklámadó –, az hátrányos helyzetbe hozza a hazai internetes tartalomipart. Nem csak a minőség fenntartását lehetetleníti el, de versenyhátrányba is hozza őket a külföldi székhelyekről működő globális online vállalatokkal (mint a Google vagy a Facebook) szemben is.

4. Az internetre költöztetni azt, ami az interneten hatékonyabban működik. A papíralapú ügyintézésnél jóval egyszerűbb és gazdaságosabb a digitális bürokrácia. Rengeteg időt és pénzt lehetne megtakarítani azáltal, ha az állampolgárok egyre több ügyet el tudnának intézni az interneten. Ehhez nem csak az infrastruktúra fejlesztése szükséges, hanem a jogi környezet harmonizálása is. Ezen a téren az elmúlt évek jelentős, pozitív változásokat hoztak, de számos további lehetőség egyelőre kiaknázatlan. Hasonlóan fontos ügy a kulturális örökség digitalizálása és mindenki számára elérhetővé tétele az interneten. Az archívumok, könyvtárak és múzeumok anyagainak internetre költöztetése segíti a közoktatást, a tudományos kutatást és a felhasználók tájékozódását, informálódását is.

5. Támogatni a magánszféra és a személyes adatok védelmét. Amikor egyre több adatunk és információnk van távoli szervereken, egyre fontosabbá válik, mi történik velük a felhőben. Biztosítani kell, hogy ne lehessen visszaélni az adatainkkal, és a felhasználók számára a lehető legvilágosabb módon kell jelezni, milyen adatvédelmi opciók és beállítások közül választhatnak.

6. Teret adni az önszabályozásnak. Az online tartalom minőségbiztosításának az egyik leghatékonyabb módja, ha a médiavállalatok szakmai szervezetei szigorú etikai kódexet követve egyeztetnek a fogyasztókkal, ha panasz merül fel. Az önszabályozás, amellett, hogy közelebb hozza egymáshoz az olvasókat és a tartalmat előállító szerkesztőségeket, csökkenti a bürokráciát, költséghatékony és elősegíti a valós fogyasztói igényeknek való jobb megfelelést. Olyan jogi környezet kialakítására van szükség, ami a szolgáltatókat érdekeltté teszi az önszabályozásban.

7. Ösztönözni az online kereskedelmet és erősíteni a fogyasztóvédelmet. A virtuális polcokról árulás lehetősége és az online kereskedelem sok piacon és iparágban kitörési pontot jelenthet a cégek, vállalkozók számára. Egyaránt fontos a legjobb feltételeket megteremteni az online kereskedőknek, tudatosítani az üzleti etikai jó gyakorlatokat és fejleszteni a fogyasztóvédelmet.

8. Alkalmazkodni az internet áthatotta világ realitásaihoz. Az internet gyorsan változik, a szabályozás pedig – még ha követni is próbálja a változásokat – lassabban. Az ebből eredő feszültségeket enyhítheti, és megkönnyítheti az átmenetet, ha a jogalkotás és a jogalkalmazás figyelembe veszi a változásokat, és reagál a technológia, az internet változó szerepére. Az internet lehetővé tette, hogy minden eddiginél többen éljenek a szólásszabadság jogával, ami egyértelműen pozitív jelenség, még akkor is, ha a felhasználók által generált tartalmak gyakran visszatetszőek. A vonatkozó jogi környezet alakításakor arra kell törekedni, hogy az a moderálási és más közösségi-kulturális kezdeményezéseket bátorítsa.

9. Fejleszteni a felhasználói készségeket és segíteni a gyermekek biztonságos internethasználatát. A digitális szakadék betemetése és az e-bürokrácia hatékony működése elképzelhetetlen széleskörű digitális írástudás nélkül. A tudatos médiafogyasztásra, online kommunikációra, digitális ügyintézésre minél korábban érdemes megtanítani a felhasználókat, különösen azokat, akik közvetlen környezetüktől nem kaphatnak segítséget. Az iparág szereplőinek bevonásával kell elkészíteni azokat az életszerű tananyagokat, amelyek a különböző társadalmi hátterű, különböző felkészültségű felhasználókat a gyakorlatban használható módon ismertetik meg az internet lehetőségeivel és veszélyeivel. A legnagyobb segítséget az internettel ismerkedő gyermekek a szüleiktől kaphatják meg. Ahhoz, hogy a szülők jól tudják szűrni a gyermekek által hozzáférhető tartalmat és később a tudatos médiahasználatra nevelhessék gyermekeiket, szükségük van a megfelelő programokra és a tudásra egyaránt.