Egy internetes hírportál nem felelős a vulgáris kommentekért: Az „MTE and Index.hu Zrt v. Hungary” döntés új korszakot nyit a Delfi v Estonia határozat után

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2016. február 2-i ítéletében kimondta, hogy egy internetes hírportál nem felelős az olvasóik sértő és vulgáris hozzászólásaiért, és egyhangúlag megállapította, hogy a portálok kizárólagos felelőssé tétele megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10., a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló cikkét. Ez alapvető fordulatot jelent a szintén az EJEB által 2015-ben a Delfi v Estonia ügyben hozott döntés után, amely a hírportált tette felelőssé a kommentekért.

2015-ben az egész világot bejárta a hír, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a Delfi v Estonia ügyben úgy döntött: a hírportálok felelőssé tehetőek a felületükön megjelent, akár sértő vagy vulgáris kommentekért. A strasbourgi Bíróság az érvelésében fontosabbnak értékelte a jó hírnévhez való jogot a véleménnyilvánítás szabadságánál. Ezt az érvelést az azóta eltelt időben számos szakértő, szakmai szervezet és piaci szereplő rendkívül veszélyesnek ítélte. Leginkább azért, mert a döntésnek chilling effect következménye lehet, azaz akár arra kényszerítheti a hírportálokat, hogy a kockázat kerülése érdekében letiltsák a kommenteket, ezzel ellehetetlenítve a véleménnyilvánítás egyik fontos platformját.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága az MTE (Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete) and Index.hu Zrt v. Hungary ügyben az internetes véleménynyilvánítás szabadságára fektette a hangsúlyt és egyezménysértőnek ítélte az internetes portáloknak a kommentekért vállalt korlátlan felelősségre vonását. A Bíróság kimondta, hogy ha hatékony eljárások lehetővé teszik a gyors választ, az értesítési-eltávolítási rendszer sok esetben megfelelő eszközként működhet minden érintett jogainak és érdekeinek kiegyensúlyozására. Igaz – emlékeztetve a Delfi-ügyre –, amikor a harmadik fél felhasználó gyűlöletbeszéd formájában kommentál, mások jogai és érdekei, valamint a társadalom egésze is feljogosítja a részes államokat, hogy felelősségre vonják az internetes hírportálokat, amennyiben azok nem tesznek intézkedéseket az egyértelműen jogellenes hozzászólások haladéktalan eltávolítására, akár az áldozat vagy harmadik fél jelentése nélkül. Jelen esetben azonban nem voltak ilyen megnyilatkozások. A strasbourgi Bíróság így megállapította az Egyezmény 10. cikkének megsértését.

Az MTE and Index.hu v Hungary döntéshez vezető út: 2010-2016

2010-ben az MTE állásfoglalást tett közzé a honlapján, amelyben etikátlannak nevezte két ingatlanos honlap megtévesztő üzleti gyakorlatát. A cikket az Index.hu internetes hírportál is átvette. Az állásfoglaláshoz az MTE és az Index honlapján több sértő, vulgáris komment érkezett, amelyek miatt az ingatlanos cégek beperelték a kommenteknek helyet adó médiumokat. A hazai bíróságok szerint a kifogásolt kommentek sértőek, bántóak és megalázóak voltak, és túlmentek a véleménynyilvánítás szabadságának megengedett határain. Azáltal, hogy az MTE és az Index lehetővé tette az olvasók számára, hogy hozzászólásokat tegyenek a weboldalaikon, objektív felelősséget vállaltak az olvasók sértő vagy jogellenes kommentjeiért. Ezután került az ügy a strasbourgi Bírósághoz.

A strasbourgi Bíróság 2016-os döntésében a Delfi v. Estonia ügyben kimondottaknak megfelelően megerősítette, hogy az internetes hírportáloknak elvben „kötelezettségeket és felelősséget” kell vállalniuk a náluk posztolt kommentekért. Ugyanakkor rámutatott, hogy a kifogásolt kommentek, bár sértőek és vulgárisak voltak, nem minősültek egyértelműen jogellenes beszédnek, és bizonyosan nem gyűlöletbeszédnek vagy erőszakra uszításnak.

A magyar bíróságok minden további elemzés vagy indokolás nélkül fogadták el, hogy a kijelentések jogellenesek voltak, mivel csorbították a felperes társaság jó hírnevét. A strasbourgi Bíróság emlékeztetett azokra az elvekre, amelyeket figyelembe kell venni, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát a 8. cikk által védett jó hírnévvel szemben kell mérlegelni. És azokra a szempontokra is, amelyeket a Delfi-ügyben azonosított: a kommentek kontextusa; a kérelmező társaság által alkalmazott intézkedések annak érdekében, hogy megelőzzék vagy eltávolítsák rágalmazó hozzászólásokat; a kommentek tényleges szerzőinek felelőssége a közvetítők felelősségének alternatívájaként; a hazai eljárások következményei a kérelmező társaságra.

Ami a kifogásolt kommentek kontextusát és tartalmát illeti, a Bíróság rámutatott, hogy a hozzászólások egy közérdekű kérdést – két nagy ingatlanos honlap üzleti gyakorlatát – érintettek. Bár a hozzászólásokban használt kifejezések sértőek, nyíltan vulgárisak voltak, a Bíróság szerint – szem elől nem tévesztve a rágalmazás hatásait az interneten – figyelembe kell venni a kommunikáció stílusának sajátosságait az egyes internetes portálokon. A Bíróság szerint döntő kérdés az a mód, ahogyan az internetes portálok felelősségre vonhatók a harmadik fél hozzászólásaiért. Ilyen felelősség előrelátható negatív következményekkel járhat az internetes portálok komment-környezetére, például arra ösztönözve, hogy a kommentálást teljesen zárják be. Ezek a következmények közvetlenül vagy közvetetten dermesztő hatással lehetnek az internetes véleménynyilvánítás szabadságára.

Nyert az MTE és az Index Strasbourgban – fordulat az online szólásszabadság ügyében

A Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bírósága 2016. február 2-i döntésében kimondta, hogy a korábbi magyar ítéletekkel sérült az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke, ami a kifejezés szabadságának gyakorlását garantálja, azaz nem lehet feltétlenül felelőssé tenni tartalomszolgáltatót a felhasználók által írt kommentek miatt.

 

2010. február 25-én a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete blogján megjelent egy bejegyzés “Újabb etikátlan üzleti magatartás a neten” címmel, ami két ingatlanközvetítő cég meglehetősen problémás gyakorlatáról szólt. Ehhez a cikkhez két komment érkezett, melyek annyit mondtak, hogy “két szemét ingatlanos oldal”, illetve hogy “Benkő Sándoros, sunyi szemét, lehúzó cég”. Később az Index Tékozló Homár blogja is beszámolt az ügyről, és itt jelent meg az azóta ikonikussá vélt komment: “Azért az ilyenek szarjanak sünt és költsék az összes bevételüket anyjuk sírjára, amíg meg nem döglenek”. A kommentek miatt az ingatlancégek beperelték az MTE-t és az Indexet is, a bíróság akkor pedig úgy döntött, hogy az MTE és az index ezzel megsértette a felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az ügy azonban itt  nem állt meg. Az MTE az első elmarasztaló ítélet után alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amit az Ab elutasított, az ügy ezután került  egészen a strasbourgi bírósághoz, ahol a bíróság 2016. február 2-án megszületett ítéletében kimondta: az eddigi döntésekkel szemben nem tehető felelőssé a tartalomszolgáltató az oldalán elhelyezett kommentek tartalmáért.

Az ügynek az ad rendkívül nagy jelentőséget, hogy 2015 júniusában a strasbourgi bíróság éppen ellenkező döntést hozott a meghatározónak gondolt és rendkívül nagy visszhangot kiváltott Delfi-ügyben: azaz az akkori döntés szerint a honlapok, portálok felelősek lehetnek a náluk megjelenő kommentekért. Az MTE ügye hasonló a Delfi online hírportál esetéhez: a kommentekért nem a kommentelők, hanem a kommenteknek helyet adó oldalak lettek beperelve.

Ahogy azt blogján Nádori Péter, az MTE akkori elnöke írja: “Az ügyben az Index kiadója és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete volt a beadványtevő. A beadvány szintén azt kérte, hogy a bíróság mondja ki: a szólásszabadsághoz való jog aránytalan sérelmét jelenti, ha egy portál illetve egy egyesületi blog jogi felelősséggel tartozik moderálatlan kommentekért. Az ítélet szerint a magyar ítéletekkel valóban sérült az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke, ami a kifejezés szabadságának gyakorlását garantálja.”  Nádori szerint “az ítélet két legfontosabb eleme, azok a pontok, amelyek miatt a Delfi-üggyel ellentétes megállapításra jutott a bíróság: az inkriminált kommentek valóban jogsértőek voltak, de nem érték el a gyűlöletbeszéd szintjét (ez a Nagykamara Delfi-ítéletében kulcsmomentum volt), a magyar bíróságok egyáltalán nem vizsgálták, hogy ítéleteik hogyan hathatnak az internetes szólásszabadság általános viszonyaira, merev módon, csak a személyiségi jogok védelme alapján vizsgálták az ügyet, a szemben álló alapjogok közötti valódi mérlegelésre-egyensúlyozásra nem kerítettek sort.”

Az újabb ítélet tehát igen biztató az online szólásszabadságra nézve, mert nem feltétlenül tehetők felelőssé a közvetítő platformok a rajtuk elhelyezett felhasználói tartalomért. Az MTE-t és az Indexet Strasbourgban Bodolai László képviselte, a beadványt Bodolai László és Bodrogi Bea készítette.

Elindultunk a Korrektorral, az új média-önszabályozási fórummal

Korrektor néven indul el az új média-önszabályozási rendszer, amelynek célja, hogy a csatlakozó szervezetek összefogva érvényesítsék az etikus újságírás szabályait és azokért a nyilvánosság előtt feleljenek. A kezdeményező Főszerkesztők Fóruma mellett a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) is a Korrektor alapítói közé tartozik.

A korrektor.hu oldalon keresztül bárki jelezheti, ha egy sajtóközlés szerinte megsértette az etikai kódexet és a szervezet ezt kivizsgálja. Ez a jogi útnál nem csak gyorsabb és olcsóbb megoldás, de sok olyan vélt sérelem is orvosolható ezen a csatornán, amely nem jogi természetű. A vitás kérdések eldöntésére eseti háromfős szakmai döntőbizottság áll fel, amelynek döntéseit a csatlakozó szerkesztőségek magukra nézve kötelezőnek fogadják el.

A nemzetközi tapasztalatok alapján azt reméljük, hogy a média önszabályozási mechanizmusainak megerősítésével

  • nő a társadalom bizalma a sajtó iránt;
  • nő az alternatív vitarendezési csatornák szerepe, ezáltal csökken a peres ügyek száma;
  • etikusabbá válik az újságírás;
  • erősödik a kapcsolat a sajtó és közönsége között, nő a fogyasztói tudatosság és a minőségi elvárás;
  • a panaszügyek tanulságai beépülnek a sajtó, a jogalkalmazás és a jogalkotás mindennapjaiba;
  • az etikai szempontok, a helyes és helytelen módszerek a sajtóval kapcsolatos szakmai viták mindennapjainak részévé válnak és erősítik a sajtó szabadságát és minőségét

Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fóruma elnöke a bejelentés kapcsán kiemelte, hogy egy hosszú évek óta tartó folyamat talán legfontosabb lépéséről van szó. „Amikor 2008-ban elkezdtünk az önszabályozás bevezetésén gondolkodni, sokan azonnali eredményeket vártak tőle. Én úgy gondolom, hogy tartós változást csak évtizedes léptékben lehet elérni, de minél később állunk neki, annál később kezdődik el az az évtized. A Főszerkesztők Fórumának 2012-es megalakítása valójában most nyeri el az értelmét. Nagyon fontosnak tartom, hogy az önszabályozás széles szakmai koalíción alapuljon. A Főszerkesztők Fóruma formailag talán el tudta volna korábban is indítani az önszabályozást, de megérte rászánni az időt, hogy végigbeszéljük a terveinket olyan fontos más szervezetekkel, mint az MLE, az MTE vagy az ÖRT. Változást csak együtt tudunk elérni és ahhoz az szerkesztők, az újságírók, a kiadók, a hirdetők és minden érdekelt együttműködése kell”.

Kovács Tibor –, a Magyar Lapkiadók Egyesülete elnöke úgy gondolja, „Az önszabályozás támogatásával olyan közös ügy mellé állt az MLE, amely a magyar médiaiparág független és felelős működését egyaránt elősegíti. A rendszer elindítása által a kiadói társadalom és a szakmai szervezetek korábbi együttműködésének számtalan gyümölcse érik be. A sajtószakmán belüli etikai fegyelem úgy nő, hogy a sajtó szabadsága eközben nem csorbul. A Korrektor, így az önszabályozás igazi nyertese azonban a társadalom, hiszen az értékek megfogalmazásával, a szabályok felállításával és betartatásával a társadalom minden egyes tagja védetté válik. A Korrektor rendszere érdemben járul hozzá a demokrácia garanciájához, a szabad, ugyanakkor felelős és etikus sajtóhoz.”

“Az MTE közel másfél évtizede képviseli az önszabályozás eszméjét és vesz részt a gyakorlat formálásában, ezért fontos számunkra, hogy az iparág minél szélesebb körben összefogjon, és meggyőzze az olvasókat arról, hogy érdemes bekapcsolódniuk a média jobbá tételének folyamatába” – mondta Dunai András, az MTE elnöke.

Az alapító szervezeteken túl együttműködés indult az Önszabályozó Reklám Testülettel (ÖRT) és a Média Önszabályzó Testülettel (MÖT) is – utóbbinak tagjai a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), a Magyar Újságírók Közössége (MÚK), a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ), a Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) és a Sajtószakszervezet mellett, a határon túli magyar sajtóegyesületek közül a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) is. Az együttműködés lényege, hogy a felek konzultálnak olyan ügyek esetében, ahol mindkét oldalon van érintett tag.

A projekt az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap  támogatásával valósult meg.

Vége a kommentszabadságnak?

Ahogy az Átlátszó Így írnánk mi blogja is beszámolt róla, a strasbourgi bíróság meghozta döntését a Delfi-ügyben: azaz a honlapok, portálok felelősek lehetnek a náluk megjelenő kommentekért. A döntésnek súlyos hatása lehet a sajtó-, szólás- és véleményszabadságra.

A döntés a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületét is érinti áttételesen, hiszen az egyesület egy hasonló ügye jelenleg a strasbourgi bíróság előtt van. Az MTE ügye hasonló a Delfi online hírportál esetéhez: egy ingatlankereskedő cég etikátlan gyakorlatáról szóló blogbejegyzés alatt a felhasználók kommentekben szidták a céget – a kommentekért pedig az MTE lett beperelve. Az MTE az első elmarasztaló ítélet után alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amit az Ab elutasított, az ügy ezután került Strasbourgba.

Az ítéletnek azért lehet nagyon negatív hatása a szólásszabadságra, mert gyakorlatilag ellehetetleníti a kommentelést – elképzelhető, hogy több platform és tartalomszolgáltató üzemeltetője inkább úgy dönt, nem kockáztat és beszünteti a kommentelési lehetőséget.

Az Így írnánk mi blog szerkesztőségi megjegyzése szerint azonban a döntésből nem érdemes rögtön a messzemenő következtetéseket levonni. Min írják: “A nagykamarai döntés megítélése messze nem fekete-fehér, borúlátásra legalábbis még annyira sincs ok, mint amennyire az alább idézett hazai alkotmánybírósági határozat miatt volt. (…) Így az ítéletből más ügyekre elsősorban az következik, hogy ha (1) a kommentelés erősen integrálva van a tartalomszolgáltatásba, és (2) nehézségekbe ütközik a kommentelő azonosítása, valamint (3) magától nem szűri utólag, de rövid átfutással a kommenteket a portál, továbbá (4) nem eltúlzott a szankció, mindemellett (5) az Egyezmény által nem védett szólás szerepel a kommentben, AKKOR nem egyezménysértő a portál felelőssége. Ha ezek közül a feltételek közül bármelyik nem áll fenn, akkor a Delfi kontra Estonia ellenére is érdemes próbálkozni Strasbourgban a szolgáltatót sújtó szankció ellen.”

Súlyos károkat okozhat a bónuszrendszert szabályozó törvény – Az MTE és az MLE közös állásfoglalása

A Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) szerint a gazdaságnak és a médiaiparágnak szüksége van a hatékony szabad piaci működésre, a bónuszrendszer szabályozásával kapcsolatos törvény azonban szakmai egyeztetésre szorul.

Minden, a gazdasági hatékonyság növelésére és a verseny élénkítésére irányuló kezdeményezést támogatnak a kiadók és a tartalomszolgáltatók, de az MLE és az MTE határozott álláspontja szerint jelen állapotában szakmailag megalapozatlan, és az egész magyar gazdaság számára rendkívüli mértékben veszélyes egy ilyen mértékű beavatkozás a reklámpiac működésébe, és a tervezet jelen formájában történő bevezetése súlyos károkat okoz a gazdasági szereplőknek, továbbá elhanyagolható az ilyen módon szabályozott transzparencia feltételezett pozitív hatása.

A piac finanszírozási mechanizmusának ismerete, beszállítói hálózatának, a média – ügyfél – ügynökségi szereplők együttműködési rendszerének tanulmányozása elengedhetetlen hazai szinten is, de a globális szereplők hazai működését sem lehet e kérdéskör vizsgálata során figyelmen kívül hagyni.

A tervezett intézkedéscsomag következménye a piaci koncentrációs folyamatok felgyorsulása, a hazai kis és közepes méretű médiaszereplők további háttérbe kerülése lehet, és egészségtelen struktúrájú piac kialakulása várható.

A nem kellőképpen végiggondolt szabályozás következtében az ügynökségi piac finanszírozhatatlanná válhat, ezzel együtt megnő a média oldal pénzügyi kockázata és hatalmas adminisztrációs teher hárul a hirdetőkre és a médiavállalatokra. A nagy hirdetőpartnerek feltehetően nem fognak majd többszáz médiummal egyenként megállapodni, így megint a globális platformok és multinacionális szereplők kerülhetnek előnyös helyzetbe. Ez leginkább a kis- és közepes méretű vállalkozások számára okoz jelentős problémát, ami a médiapiaci folyamatokat tekintve a médiapluralizmus további gyengüléséhez is vezet.

A rendelkezés a fentieken túlmenően ellentétes a kormány által meghirdetett céllal, miszerint kiszámítható gazdasági környezetet akar teremteni a magyarországi cégek számára. Elég csak arra tervre utalni, hogy a bónusz-rendszer eltörléséről és a teljes reklámpiac felborításáról szóló jogszabály az elfogadása után gyakorlatilag rögtön életbe lépne. A szinte egyik napról a másikra bevezetett módosítás rendkívül sérülékennyé és instabillá teszi a piacot, a hazai és nemzetközi szerződéses kötöttségek ezreivel terhelt üzleti év közepén, így további csökkenést hoz a médiaköltések terén, ami a központi költségvetés számára is komoly bevétel kiesést jelent majd.

Továbbá teljesen ellentétes a gazdaságszabályozás alapelveivel a hatósági ár és a szerződéses kényszer alkalmazása a gazdaság egészét – vállalkozásokat, médiatervezőket, vásárlókat és a médiumokat – érintő nyilvánosság iparágban.

A Magyar Lapkiadók Egyesülete és Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete  elkötelezett híve a transzparenciának és a párbeszédnek. Éppen ezért nyitott minden a szakmai szervezetekkel folytatott előzetes egyeztetést követő kormányzati kezdeményezésre. A jelenleg a parlament előtt fekvő törvény tervezet azonban nem tartozik ezek közé. A MLE és az MTE ezért kéri a kormányt, hogy a tervezetet vonja vissza, a szakmai egyeztetéseket mielőbb kezdje meg, mert a bónuszra nem lehet önmagában, csak a teljes reklámgazdasági hatásmechanizmus szerves részeként tekinteni.